1.Rész

Sziasztok. Ez az első blogom... Remélem tetszeni fog :) Komizzatok léci :) <3 

Bevezető:

Sziasztok a nevem Holly 16 éves vagyok. Párizsban élek a szüleimmel. Imádok itt élni sok barátom van itt de a legjobb barátnőm Londonba lakik. A családom a mindenem imádom amyut és aput. Bár testvérem nincs de nem baj.

*A baleset napja*

*Holly szemszöge*

Reggel hamar keltem mert anyuékkal megyünk egy új fürdőbe. Már nagyon izgultam, tegnap direkt elmentünk anyuval és vettünk nekem egy új fürdő ruhát.
Ami így néz ki:

 /a csaj fajét ne nézd/

                                                     
Rögtön megvettem mikor megláttam.Imádom az ilyen vidám világos színeket.
Végre eljött az idő és elindultunk. Alig vártam már, olyan régen voltam fűrdőbe. Az út elég hosszú lesz kb. olyan 3 óra hossza.

*Az úton*
Az út elején beszélgettem anyuékkal, hogy milyen életre vágyom, ha betöltöm a 18-at. Milyen egyetemre akarok menni, vagy hogy egyáltalán mi akarok lenni. Bár én már eldöntöttem, hogy álat orvos leszek. Imádom az állatokat.Majd bedugtam a fűlhallgatót és elkezdtem zenét hallgatni.Hallgattam Little Mix-et One Direction-t(nem a kedvenceim, de a zenéik jó..nem fikázom le őket mert 1 nem vagyok olyan gyerekes 2. soha életemben nem fogok ilyen fiatalon elérni ennyi mindent.) Közbe felmentem Twittere és Facebookra. Sok mindenkivel dumáltam köztük Niko-val. Annyira szeretem ő az LB-m hiába lakik messze mindig meglátogat és én is őt.Az úton betértünk egy kis faluba. Nagyon szép volt. Ettünk körbe néztünk és indultunk tovább. Felmentünk az autó pályára mert apu azt mondta, hogy ott gyorsabb lesz. Előttünk egy nagy teherszálító kamion ment mögöttünk meg egy olyan kamion amin kocsik vannak.Nagyon féltem mert tudom milyen veszélyesek, meg a kamion sofőrök is milyen barmok tudnak lenni. Apa azt mondta nem kell félnem mert nem lesz semmi. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az első kamion lekanyarodik így apa tempósabban tud haladni. Úgy voltam vele, hogy már nem kell félnem.
Mát majdnem elaludtam (mert  kiderült hogy jóval több idő az út) mikor hirtelen apa beletaposott a fékbe én meg legurultam az ülésről. Dugóba keveredtünk. Apa annyit mondott, hogy úgy néz ki ma egész nap a kocsiba leszünk. Én elszórakoztam meg minden, de egyszer csak egy dudálás hallatszott hátulról. Hátra néztem és az a kamion jött felén kb 90-nel mint ami az előbb lemaradt. Dudált és dudált de nem lassított.Én szóltam anyuéknak, hogy gyorsan másszunk ki a kocsiból és szóljunk a többi kocsinak is mert belénk fog jönni a kamion. De mire ezt végig mondtam már késő lett. A kamion belénk jött.